Koch Beatrix, Picasso-legenda 2050 című sci-fi regényét lektoráltam, ami az Ünnepi Könyvhéten debütált óriási sikerrel. A könyv izgalmas, high-tech elemekkel átszőtt világa a távoli jövőbe repíti az olvasót, ahol a technika az élet minden területén meghatározó szerepet játszik.
A Svájcban élő írónő alapos kutatómunkát végzett ezen digitális vívmányok terén, de nem elégedett meg csupán a sci-fi tartalommal. Átkeretezte a regényt, és egy ízig-vérig valós szálat font a történetbe Pablo Picasso személyével, ezáltal két izgalmas kor felelevenítése is lehetővé vált. Az 1920-as évek pezsgő művészi világa, és a távoli, 2050-es évek párbeszédbe kezdenek egymással a történetben, a közös téma pedig nem más, mint a művészet.
A Könyvmentorok program vezetője, Koch Mária ezen művészettörténeti „diskurzus” szakmai lektorálásra kért fel, melyet nagy örömmel vállaltam.
A kézirat lektorálása során rendkívül alapos, mindössze minimális korrekciót igénylő sorokat olvastam. Kihívást Picasso – könyvben játszott karakterének, hitelességének – megítélése jelentett. Ugyan a valaha élt legismertebb festőről beszélünk, de személyiségének mélyebb aspektusait kevesen ismerik.
Közismert, hogy Picasso betegesen ragaszkodott a tárgyakhoz, amelyek körülvették. Nem volt hajlandó semmit kidobni, még a levágott körmét vagy haját is féltve őrizte.
Festményeit is nehezen engedte ki a kezei közül, és meglehetősen szűk markú volt, ha pénzről volt szó, pedig viszonylag hamar, jól kereső festő lett.
Szenvedélyesen rajongott a nőkért. Két felesége és számtalan szeretője volt, akiknek élete teljesen megváltozott azután, hogy kapcsolatba kerültek a festővel. Portréik által halhatatlanná váltak a művészettörténet számára, de keserves árat fizettek érte. Picasso múzsájának lenni életre szóló döntés volt.
Babonás volt, egy végtelenül bohém zseni, aki rajongott a bikaviadalokért, a bikáért, melynek a vásznon való megidézése számtalan önkifejezési formát nyújtott számára. Szeretettel fogadott teljesen idegeneket az otthonában, de saját gyermekeivel, unokáival sokszor mogorva, távolságtartó volt.
Taszította a dekadens kispolgári lét, a különc, a szabálytalan érdekelte. Egész életét a festészetnek, az alkotásnak vetette alá, és bár hihetetlen, de gyakran gyötörte magát azzal a kérdéssel, hogy valóban jó festő-e.
A kéziratot olvasva, izgalmas volt gondolatban eljátszani egy-egy jelenet kapcsán Picasso lehetséges reakcióival. Vajon miként hatott volna rá, ha 1924-ben egy olyan albumot helyeznek elé, melyben az egész életműve bemutatásra kerül? Mennyire bízott volna egy olyan emberben, aki saját elmondása szerint a jövőből érkezett? Képes lett volna 100 festményt kiengedni a kezei közül, csak úgy…?
Ezen izgalmas kérdések tisztázására számos visszaemlékezést, naplót, levelezést hívtam segítségül és úgy gondolom a szerző, Koch Beatrix nagyszerűen ráérzett Picasso sokszor kiszámíthatatlan, de végtelenül kíváncsi énjére, így tökéletes választás volt a spanyol festő a regény főhősének. A könyv sikerét én ebben a remek döntésben látom.
Nagy kihívást jelentett a lektorálás során a jövő művészetének helyes megítélése is. Ebben a kérdésben csupán jelen ismereteinkre támaszkodhattam.
A technika térhódítása a művészet világában már napjainkban is jelentős, és valószínűleg egyre inkább meghatározó tényező lesz. Úgy gondolom, hogy a jövő művészetét a jövő értékrendje fogja megszabni, ahogy az abban résztvevők körét is.
Ma már bárki létrehozhat milliókat érő alkotásokat, csupán némi kreativitás és számítógép szükségeltetik hozzá, illetve a befogadó közeg, mely értékeli azt. Kérdés, hogy a jövőben az A.I. által generált képeket is elfogadjuk-e majd, mint értéket képviselő műtárgyakat? Milyen lehetőségei lesznek a klasszikus művészeknek, akik számára a digitális megoldások nem szimpatikusak? Koch Beatrix regénye egy éles látomás a zavaros jövőnkről, amelyről érdemes beszélni.
Művészettörténészként nagy örömmel vettem részt a könyv megjelenésének háttérmunkálataiban. Kevés olyan regény lát manapság napvilágot, mely ilyen gördülékenyen ötvözi a modernt a régivel, mint Koch Beatrix írása. Bízom benne, hogy Pablo Picasso zseniális életpályája, lendületes, bohém karaktere, és a Picasso-legenda 2050 további művészettörténeti barangolásra hívja majd a kedves olvasót!
A cikket írta Ramocsai Renáta művészettörténész
