Volt már olyan érzésed, miután felolvastál egy mesekönyvet a gyerkőcnek, hogy ilyet te is tudsz írni? Szerintem sokunknak van. Talán ezért is lehet az, hogy olyan sok anyuka vág bele mesekönyv kiadásába.

Hiszen mesekönyvet mindenki tud írni…

Igaz ez? Szerintem kis túlzással igen. Hiszen olyan sokan vagyunk, akik könnyen el tudunk merülni a fantázia világában. Sokak még ahhoz is elég kézügyességgel, tapasztalattal rendelkeznek, hogy maguk illusztrálják a könyvet. (Én mondjuk nem tartozom ez utóbbi csoportba.) Szóval szerintem kimondhatjuk, hogy mesekönyvet szinte mindenki tud írni. Az nem is olyan bonyolult. De akkor miért nem sikeres minden mesekönyv?

Mert a mesekönyvet nem megírni nehéz, hanem eladni.
Én 2020 decemberében adtam ki meseregényemet Mina és Vidi az óriások nyomában címmel magánkiadásban. Az azóta eltelt fél év során pedig elég sokat tapasztaltam az eladás nehézségeiből, ezért gondoltam, hogy megosztok pár gondolatot a mesekönyvkiadás nehézségeiről.

Magát a kiadást nem részletezném, hiszen számos szakértőt hívhatunk segítségül szerkesztőnek, korrektornak, tördelőnek stb. Kezdjük onnan, hogy megérkezett a nyomdából a csodaszép mesekönyvünk, megtelt újkönyvillattal a nappali, és belevághatunk a marketingkampányba.

Na, hát máris elkéstünk, máris rengeteg potenciális olvasót vesztettünk, ha csak innen kezdjük az értékesítést. Kezdjük inkább a könyv születésekor!

Szerintem egy mesekönyvnél nagyon fontos, hogy legyen egy jól körülhatárolható célcsoport, egy olyan hívószó, ami megkönnyíti az értékesítést. Hiába gyönyörű a könyvünk, hiába kedves a történet, ha nincs valami olyan plusz, ami aztán segít abban, hogy aztán ne otthon porosodjon a könyv. Az én könyvem hívószava a Balaton. Erre építettem fel a könyvem értékesítését is. Már jóval a könyv megjelenése előtt elkezdtem felépíteni a blogomat, aminek fő üzenete, hogy a Balaton nem csak szezonban érdekes kisgyerekes családoknak. Kirándulási célpontokat mutatok be, fotózom, illetve minden vasárnap mesevasárnapot tartok, amikor balatoni mondákat, legendákat mutatok be. Így máris volt egy potenciális olvasói kör.

Magába a könyv megalkotásába is be lehet vonni az olvasókat. Próbaolvasásra küldeni, megszavaztatni a könyv egyes elemeit – ezek olyan trükkök, amivel egyrészt lehet a könyv hírét kelteni, másrészt elkötelezetté lehet tenni az olvasókat. Én például szavazásra bocsátottam a könyv borítóját, és értékesítéskor számos helyről hallottam vissza, hogy de jó, én is a zöld verzióra szavaztam!

Érdemes időben elkezdeni a különböző népszerűsítésre alkalmas felületek kialakítását, a velük való ismerkedést. Én például kicsit megcsúsztam a honlappal, mert az ÁSZF-ről megfeledkeztem, ezért először csak Messengeren és e-mailben tudtam a megrendeléshez szükséges adatokat begyűjteni.

És hát tervezzünk úgy, hogy mindez rengeteg időnkbe és energiánkba kerül. A magánkönyvkiadásra is igaz, hogy annyit kapunk belőle vissza, amennyit beleteszünk: sok energiával sok könyvet tudunk eladni.

Szóval mesekönyvet mindenki tud írni. És igazából eladni is. Csak idő és energia kell hozzá…