Mesedoboz mélyén.., mesesziget földjén…, meseműhely kapuja mögött…, meseország pipacsmezején., egyszer volt, hol nem volt…

Meseindító címszavak, melyek beindítják mindenkinek a fantáziáját. Kicsit újra gyereknek érezzük magukat, és szabad utat engedünk az elménk szárnyalásának.

Minden este alig várom, hogy a gyermekeimmel együtt utazhassunk a pipacs térképünkkel és körbe járjuk az adott mesekönyv világát. 
Hurrá, hurrá, hurrá, háromszoros hurrá, végre kicsit kirepülhetünk álmaink földjére, mikor megfogunk egy újabb mesekönyvet.

Bár ilyenkor mindig nagyon különös érzés fog el, ami megmagyarázhatatlan …de nem is kell mindenre magyarázatot találni, a világot hagyni kell, nem szabad a titokzatos dologban keresni a miértre a választ, pont így marad meg az eredeti varázslatában.

Nekem nagyon fáj, hogy mindenre racionális választ keres a világ, mindennek a miértjét keresik, mindenre tudományos választ kell adni. De miért?

Közben pedig sokan elfelejtenek a varázslatokban élni, és meglátni a világ összes kisebb nagyobb báját.

Nem kell mindent megtudni a nagyvilágról, nem is fogunk, a mi agyunk kevés hozzá.

Engedjük meg magunknak, hogy csak úgy bámuljuk a csillagos eget, hogy közben ne arra gondoljuk, mikor és hogy született a világegyetem.

A válasz úgy is kinn marad az űrben, akkor inkább álmodjuk meg a saját fantáziánkat és hozzuk létre a legrejtettebb gyermeki álmodozásaink képeit.

A mese világban, nincs lehetetlen, szebbé tehetünk mindent, mindig a gonosz jár pórul, és legtöbbször persze a jó győz.

Na de nem mindig és sajnos egyre több kifacsart mese létezik, amik a mi lelkünktől oly messze vannak.

Elgondolkodtat, és itt is látszik, hogy nagyon nincs rendben a világ, ha már a mesékben is deformált figurákat és képet mutatnak.

Régen ez nem így volt, mi nem így nőttünk fel.

Küldetésemnek tekintem pont ezért, hogy igenis mindenki találjon vissza a mese szó eredeti misztikumához.

Nálam a mesék alapkövei: szeretet, önzetlenség, gondoskodás, odafigyelés, igazságosság, önbizalom, becsületesség.

Építsük a gyerekeinket a mesékkel és ne romboljuk! Mindig a jó győz és pont. 
Tele legyen a világ szépséges csodáival, és ne akarjuk szétfeszíteni és ketté törni a földet. Gyermekeink mesevilágában igenis megtehetjük, ha kicsit is vágyunk egy szebb jövőre.

Ne hallogassuk, kezdjük el ma, és válasszunk tudatosan mesekönyveket életünk legnagyobb ajándékainak, a gyermekeinknek!

Közben pedig ne feledjük: ne törjük össze, hanem gyógyítsuk meg a földet, és hagyjuk meg a jövő nemzedékének!

Az Égbolt

Kókusz csillagok villognak az égen, 

Kifli holddal farkas szemet néznek éppen. 

Baglyok ébresztik az éjjeli népet,

Huhogva ugráltatják az egérkéket. 

S mikor jól laktak és elpillednek,

A zsemle nap újra kukucskál az égen.

Narancs rózsaszín tóból szárazon ki ki lépked,

Darazsak, s pillangók repkednek már a szélben.

Madarak kergetőzve kacarásznak dallamot a réten,

S egésznap élvezik, a zsemle nap sugarait a melegben.

Lassan sötétebb lesz a kék árnyalat az égen,

Nagyot ásít a nap, és sugaraival támasztja a pilláit, 

Elbújik a narancstóban, hisz ö ott éjszakázik. 

Újra jönnek a fénylő kókusz csillagok,

S a kifli hold ragyogó labdává varázslódott.

Varázslat száll a szélben?

Vagy nagy változás zajlik éppen?

Az égbolt titka kint marad az  űrben, 

Mi csak csodáljuk, s hagyjuk a varázslatot meg az égen!

————————————————————————————————————

Újabb mesés történetre vágysz? 
Olvasd el, mi a csudát keresnek a sárkányok az irodalomban!