You are currently viewing Koch Mária: Egyszer volt, hol nem volt… olvasásra születtünk?

Koch Mária: Egyszer volt, hol nem volt… olvasásra születtünk?

A Dörmögő Dömötörből tanultam meg olvasni. Alig vártam, hogy Julika néni, a postás megérkezzen vele. Lestem az ablakból, sebtében kikaptam a postaládából és rohantam vele a konyhába, ahol a nagymamám kedvenc füles fotelja állt. Bekuporogtam az ölébe, ő maga elé vette az újságot és elkezdte felolvasni. Az ujjával követte a sorokat, én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam a meséket. Többször is egymás után. Megunhatatlanul.

Utólag azt gondolom, a nagymamámnak fogalma sem volt róla, hogy ezzel a módszerrel megtanított olvasni. Négy és fél éves voltam, amikor észrevettem, hogy előbb szavakká, majd mondatokká állnak össze az ákombákomok. Akkori énem legboldogabb „tudása” volt, hogy akkor és azt olvasok el, amit csak szeretnék.

Az anyatejjel szívta magába ez a gyerek az olvasás képességét! – kiáltott fel az iskolai beiratkozásomra érkező tanító, aki belépve a tanári szobába az látta, hogy várakozás közben -jobb híján- az asztalon hagyott Népszavát olvasom. Nem is hitte el, hogy értem, amit olvastam, ezért megkért, hogy mutassam meg, hogy mit olvastam és kikérdezett belőle. Aztán egy másik cikkből hangosan kellett felolvasnom. Ezt követően be is írt gyorsan a naplóba, felvételt nyertem az első osztályba.

Kis kölyökként rendelkeztem ugyan az olvasás képességével, de nem születtem vele.

Tudományos tények az olvasásról

Tudományos tényként olvastam a napokban, hogy senki sem születik az olvasás képességével. Nincs bennünk olvasógén és nincs olvasásért felelős terület az agyunkban. Míg a beszéd képessége genetikusan kódolva van, ahhoz, hogy olvasni tudjunk, az agyunknak meg kell változtatnia a saját szerkezetét. Az olvasás elsajátítása során speciális agyi áramkörök jönnek létre, amit az bizonyít a legjobban, hogy az olvasni nem tudók agyában nem alakulnak ki ilyen áramkörök.

Ha nem születünk az olvasás képességével, miért rajongunk mégis a könyvekért és miért érezzük kötelességünknek, hogy a gyermekeinket is az olvasás szeretetére neveljük?

A válasz valószínűleg azzal függhet össze, hogy amikor olvasunk, az olvasás okozta élmények olyan lenyomatot hagynak az agyban, mintha a könyvben megélt élmények a valóságban is megtörténtek volna velünk. Ezek olyan erős és pozitív ingerek, hogy vágyunk arra, hogy újra és újra előidézzük és átéljük őket. Én biztosan így vagyok ezzel, ráadásul vizuális típusként ahogy elkezdek olvasni, azonnal beszippant a leírás és a cselekmény.

Amikor olvasok, teljesen kiszakadok a környezetemből. Fogalmam sincs, milyen áramkörök és hol jönnek bennem létre, és lehet bármilyen tudományos magyarázata annak, hogy miért nincs bennünk zsigerileg az olvasás képessége, én biztosan olvasásra születtem. És te?