Tóth Dániel: Útikalauz az internet, videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez – ajánló

Tóth Dániel nevével, néhány éve találkoztam először a Pszichológus pasi blogja kapcsán. Emlékszem, hogy azonnal felkeltette a figyelmem, mert egyfajta „srác a szomszédból” hangulatot ébresztett fel bennem ez a blog név. A megérzésem beigazolódott vele kapcsolatban, mivel sok más szakemberrel ellentétben, az ő soraiból kicsit se áradt az „én vagyok a mindentudó pszichológus, aki megmondja neked, egyszerű halandónak a tutit”, s persze minél több szakkifejezést használva, ezáltal is kispadra ültetve az olvasót.

Azt hiszem kétfajta könyvről nehéz ajánlót írni: ha nagyon jól sikerült műről, illetve, ha kevésbé élvezetes olvasmányról van szó.
Mellőzve minden kötelező és elcsépelt marketingszöveget, nem volt egyszerű dolgom összeszedni a gondolataimat Tóth Dániel könyvéről, mert olvasás közben azt vettem észre, hogy már a 200-ik oldalnál tartok, és időnként akkorákat bólogatok, hogy legszívesebben azonnal felhívtam volna telefonon, azt ismételgetve, hogy „annyira köszi, hogy erről is beszélsz, meg erről, meg erről…!”

Külön kiemelném, hogy az írásai és a YouTubeon elérhető videói mindig mellőzik a „túlszakmázott” megnyilvánulást, éppen ezért az olvasó, illetve néző könnyen azon kaphatja magát, hogy a kelleténél több időt lóg a neten.

Apropó, na de mennyi is a több, mondhatni mennyi az annyi? Nos, Tóth Dániel Útikalauz az internet, videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című könyvében többek között erre a kérdésre is választ kapunk.

Tapasztalatom szerint a digitális világ témaköre nagyon megosztja az embereket.

Vannak, akik imádják, míg mások egyenesen az ördögtől valónak tartják. Tóth Dánielnek sikerült ebben a könyvben megalkotni azt, amit keveseknek, mindvégig az aranyközépúton marad. Számtalan példán keresztül mutatja be a digitális világ negatív és pozitív oldalát, mellőzve mindenfajta riogatást, észrevétlenül „neveli” az olvasót tudatos internethasználóvá.

Nagyon szerettem a könyvben, hogy kérdezz-felelek formájában lett megírva, és köszönhetően az író közvetlen stílusának és Szabó Elvirának, aki nem félt megkérdezni azt, amit „otthon nem mersz”, az olvasó nem érzi kirekesztettnek magát, s főleg nem kínosnak, hogy a digitális térben nagyon gyakran bizonytalanul bolyong.

De nem csak ezért „szippantja be” pillanatok alatt az olvasót a könyv. Tóth Dániel mindamellett, hogy pszichológus, még gamer is, tehát ő nem az íróasztal mögül beszél, hanem valóban hiteles ezen a területen is, ugyanakkor nem löki be az olvasót a mélyvízbe, hanem az alapoktól elindulva vezeti be a digitális világ dzsungelébe.

Kifejezetten szerettem a könyvben, hogy személyes példákat is felhoz annak érdekében, hogy pl. megnyugtassa a szülőket. Hiszen valljuk be, a mi generációnk még elsápad, ha azt látja, hogy élete szemefénye videojátékokkal kezd el játszani, pedig ahogy arra a szerző nagyon jól rávilágít, egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen úton megszerzett tudás a kárunkra válik, sőt.

De mindamellett, hogy szemléletes példákon, történeteken keresztül segít eligazodni az internet világában, kiemelve a digitális térből azokat a területeket, amik a legtöbb embert érintenek (pl.: sorozatok, a közösségi média, ezen belül kiemelten tárgyalva a selfie-ket, online ismerkedés, digitális szexualitás, digitális agresszió, influencerek, internetbiztonság, az „okoskultúra” hatása az érzelmi intelligenciára stb.) még olyan fogalmakkal is találkozhatunk, mint pl. a transzgenerációs trauma. Éppen ezért egyedülállóknak is szívesen ajánlom ezt a könyvet, mert az online ismerkedés taglalása közben olyan kérdésbe is belefuthatunk, hogy miképp törhetjük meg az önsorsrontás átkát, s mi van akkor, ha az egyedüllét oka abban leledzik, hogy rosszul értelmeztük a mesét a királylányról, a megmentő királyfiról és a sárkányról? Sőt, hölgyek figyelem, külön rész foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy a férfiak miért nem sírnak, de ha ez se elég, lerántja a leplet arról is, hogy minket miért képes a nátha ágynak dönteni.

Tóth Dániel gamerként úgy nyilatkozik magáról, hogy „nagyon komolyan” veszi a játékot.

Pontosan ugyanezt éreztem a könyve olvasása közben is. Maximálisan kitérve a digitális világ minden terültére, egy sor praktikus tanácsot megadva, de mindennek ellenére mégis szórakoztatva segíti hozzá az olvasót, hogy tudatos felhasználóként, előnyére válva boldoguljon ebben a dzsungelben.

Úgy gondolom, hogy az Útikalauz az internet, videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című könyv messze túlmutat a digitális nevelésen, éppen ezért, akik készek egy kis önismereti utazásra és a boldogabb élet elérése érdekében nem félnek szembenézni önmagukkal, azok mindenképp szerezzék be ezt a könyvet.

Könyvajánló

Digitális nevelés

“Úgy gondolom, hogy az Útikalauz az internet, videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez című könyv messze túlmutat a digitális nevelésen, éppen ezért, akik készek egy kis önismereti utazásra és a boldogabb élet elérése érdekében nem félnek szembenézni önmagukkal, azok mindenképp szerezzék be ezt a könyvet.”

Hegyi László (Férfititkok)