Slihoczki László: Piroska és a Farkas mese parafrázis

Piroska már két napja alig tudott aludni az izgalomtól. Végre feloldották az utazási korlátozásokat, és emiatt boldogan készülődött, hogy végre újra láthassa a Nagyit, ott, a szeretett távoli otthonában.
 
Össze is pakolt az útra. Gondosan becsomagolt pár tubus Piros Arany krémet, két üveg Piroska szörpöt, és három üveggel a Nagyi kedvenc vörösborából, amit minden alkalommal azért vitt, mert a Nagyit az ital színe a kedvenc unokájára emlékeztette, amikor nagy ritkán, ünnepnapokon ivott pár kortyot a mennyei italból.
 
Piroska kiért a Deep Forest repülőtérre, és tanácstalanul nézelődött, hogy megtalálja a jól ismert jelzést, ami megmutatta az ösvényt, ami elvezette a kapuhoz. Ekkor lépett mellé egy mosolygós biztonsági őr, akit a névtáblája szerint Wolfgangnak hívtak, és a Wolf Gang Security szolgálat egyik tagja volt.
– Segíthetek, kedves hölgyem?
– Igen, azt hiszem – nézett rá Piroska. – Az átépítések miatt még nem ismerem a járást, és hálás lennék, ha megmutatná az utat!
– Hová is tart?
– Megyek a Nagyimhoz, végre két év után újra találkozni fogunk.
– Ugye nincs semmi a csomagjában, ami tiltott, és nem vihető fel a fedélzetre?
– Csak a szokásos – nézett le a bőröndre Piroska. – Szörpök, paprikakrém és vörösbor.
A biztonsági őrnek a bor hallatán felcsillant a szeme.
– Bor? Milyen márka?
– Red Rose of Rekettyés – mosolyodott el Piroska.
Wolfgang megremegett a név hallatán. A legkedvesebb itala volt, de nagyon-nagyon ritkán jutott csak hozzá. Elhatározta, hogy ha szakad, de nem törik, ő bizony megszerzi az üvegeket.
Lett volna egy bonyolult mód, hogy a kapunál kobozza el a borokat, de azt nem tarthatta volna meg, így el is vetette az ötletet. Más lehetősége nem maradt, csak az, ha megelőzi Piroskát, és ott, a házban már ő fogja várni, beöltözve, álcázva magát, mint Nagyi. Még nem tudta, de a történet folytatásában egy Hunter Hero nevű szereplő már készülődött az érkező reptér öltözőjében. Aki szintén odáig volt azért a vörösborért…
 
Nyitókép: S. W. Smith