Emlékszem arra a március 15-ére, amikor hatalmas hófúvás volt, és a családommal mi is a hó fogságában rekedtünk 23 órára.
A tavasszal elvárható meleggel köszönőviszonyban sem volt akkor az időjárás, mondhatnám, hogy rendkívül elvetette a sulykot.
Tudjátok, ez 2013-ban volt, amikor a felhívásra, hogy havazni fog…egyedül a hókotrók nem reagáltak azonnal.
Általában az ember nyugodtan indul útnak, nem arra gondol, hogy bármi is érheti.
Némi előjel (erősebb havazás) ugyan volt aznap, amikor Sopronból Budapestre akartunk utazni, de arra számítottunk, hogy kelet felé már verőfényes napsütéssel találkozunk.
Az akkori tudásunk szerint felkészülten indultunk, tele tankolt autóval, váltóruhával az óvodás korú gyerekeknek, némi élelemmel, innivalóval, persze nem 23 órára elegendő készlettel.
Biztonságtudatosabb indulás
Ha már akkor rendelkezem azokkal az ismeretekkel, melyet a napokban olvastam Kovács Lajos: Utazz biztonságban! c. könyvében, akkor viszont sokkal tudatosabban gondolkodom.
Az író ugyanis leírja, hogy minden esetben legyen nálunk egy vészhelyzeti táska, akár külföldre akár belföldre utazunk.
A példában ugyan arról beszél, hogy repülőgépes utazásnál ha a csomag véletlenül elveszik, akkor se szenvedjünk pár napig hiányt semmiben sem. Pláne ha menetközben netán eltérítik a repülőgépet, mint az a -könyvben megemlített – „Szabadság különjárat” című filmben történt.
Az utasok ugyanis a Budapest-Szombathely táv helyett Németországban kötöttek ki.
Visszatérve a vészhelyzeti táskára, abban a szokásos élelmiszeren, innivalón kívül pedig legyen elemlámpa, tartalék telefonakkumulátor, kesztyű, gyógyszerek, kézfertőtlenítő, pokróc is.
Igen, ezek amolyan tábori eszközök, viszont amikor történik valami, gyorsan hasznukat vesszük. Mi éppen Bábolnánál értük utol az akkorra már több tíz km-es kocsisort olyan 14 óra körül. Hófehér hótakaró borította be a tájat és a legtöbb, már régóta ott várakozó autó tetejét is.
Akkorra napnál is világosabbá vált, hogy aznap ott éjszakázunk a kocsiban, mert egész addig is végig csak araszolva tudtunk haladni, és a rádióból hallottak sem kecsegtettek semmilyen jó hírrel.
Valójában mázlisták voltunk, mert ahol megálltunk, éppen ott volt egy gyorsétterem és benzinkút is, így sokaknak -a velünk együtt ott rekedt szomszédaink közül- az első nyílegyenes útja rögtön ezekre a helyekre vezetett tartalékolás céljából.
Egy elemlámpa a sötétben viszont jól jött volna, ugyanis felváltva aludtunk, mert az autót járatni kellett, hogy meleg is legyen. Néha meg azért jó lett volna nem a vaksötétben kimenni, kicsit kinyújtóztatni elgémberedett végtagjainkat.
A telefonok is gyorsan merültek, bár sokszor térerőnek is csak a hűlt helyét találtuk. Ezt sem tudja már manapság elképzelni az ember, hogy olyan helyzetbe kerülhet, ahol nem tudja használni a telefonját.
A könyvben szerepel az is, hogy bármilyen vész esetén csak rövid szöveges üzenet küldésére használjuk a készülékeket.
Rendkívül hasznos ez a tanács is, hiszen soha nem tudhatjuk meddig tartanak ki még a tartalék akkumulátorok is bármilyen veszélyhelyzet esetén, és jellemzően az embernek az az érzete, hogy süket fülekre talál a vészkiáltása, mert nem menekítik ki azonnal.
Vészhelyzeti forgatókönyvek
Japánban a földrengések kapcsán már a gyerekeket is kiképezik, hogy mit kell csinálni egy ilyen természeti katasztrófa bekövetkezésekor. Itthon is vannak az iskolákban olyan próbák, ahol egy esetleges tűzesetre készítik fel a nebulókat.
Igen, alapjában véve ügyes és életrevaló mindenki, és minden helyzetben feltalálja magát. A prevenció azonban éppen úgy -mint az egészség kapcsán- itt is életmentő lehet.
Nos, a mi történetünk szerencsésen végződött, sőt igazán szívmelengető összefogást is megtapasztaltunk, mert az ott rekedt emberek rögtön azonos hullámhosszra kerültek és segíteni kezdtek egymásnak.
Itt szeretném megköszönni a közelben lakóknak, akik enni- és innivalót hoztak a kocsikban rekedteknek. Soha nem esett még olyan jól egy pohár tea.
A gyorsétteremből aznap nem mentek haza az alkalmazottak, nyugodtan bárki bemehetett a hóban rekedt emberek közül, akár csak melegedni vagy a mosdóba is.
Utólag visszatekintve nevettünk az egészen, pláne, hogy a gyerekek játékosan felfogva egy komoly helyzetet, még sokáig kérdezgették bárhová mentünk, hogy „most is az autóban alszunk majd?”
Ott, a tavasz ellenére is dermesztő hidegben, a bizonytalanságban azonban a kialakult szituációnak a fele sem volt tréfa.
Kovács Lajos Utazz biztonságban! című könyvében olvasott gyakorlati tanácsok után viszont bármely vészhelyzetben, legyen az légi, vasúti, közúti közlekedéssel kapcsolatos, vagy akár egy hajókirándulás illetve egy szimpla városi túlélés- olyan, mintha különjáraton utaznánk. Ugyanis nagyobb mértékben irányíthatjuk saját magunk számára pozitív kimenetelűre a történéseket, ha felkészülünk akár a legrosszabbra is. Amennyiben éppen rosszkor vagyunk rossz helyen, gyorsabban és biztosabban lehetünk sikeres túlélői egy váratlan eseménynek, ha aktiváljuk azt a szuperképességet, ami már korábban is megvolt, de még nem használtuk. De majd most! 🙂
A recenziót Szommer Viktória írta.
Tedd a kosaradba most ezt a könyvet!
Utazz Biztonságban!
Magyarország első utazásbiztonsággal foglalkozó könyve ötvözi a magas szintű szakmai tartalmat és a szórakoztatást. Hasznos biztonsági tanácsok, valamint érdekes és tanulságos történetek által tanulhatod meg, hogy hogyan tudhatod biztonságban saját magad, értékeidet és fontos adataidat, üzleti vagy családi utazásod alatt.